„Ha tudhatná a ház, ki érkezett belé, maga a néma kő vígan köszöntené. A jó hír hallatára a lábához hajolna: Úgy lépj be drága vendég, akár az otthonodba.”

Dallamos arab mondóka az Ezeregyéjszaka meséiből (Sahriar király és öccse Sah – Zaman története), amit szívesen vesznek kölcsön mottóul házukat kiadók és ingatlanügynökök egyaránt. Nekem is tetszik!😊

A vaszati tehát az az eljárás vagy szerkesztés, aminek segítségével a házat a természeti törvényekkel összhangban tervezik és építik fel. Alapvető elve, hogy a különböző energiák és elemek bizonyos hatásokat gyakorolnak az élőlényekre. Az elemek arányától és elhelyezkedésétől függ tehát, hogy ezek a hatások kedvezőnek vagy kedvezőtlennek bizonyulnak. A „vasztu” szó szanszkrit nyelven „szubsztancia”, „anyag”, „valóság”, „lényeg”, „teljesség”. A „purusha” pedig a „legfelsőbb személy”. A VASZTUPURUSHA kifejezés tehát nagyjából annyit tesz, mint „a legfelsőbb személy teljességében”, azaz „Isteni lényünk esszenciális valósága”(saját ford.). S, hogy miként alakult ki ez a rendszer? Íme a mitológiai magyarázat;

Amikor a félistenek lefogták vasztu – purushát, minden oldalról körülvették, és összesen negyvenöten tartották. A fontosabbak közülük a nyolc égtáj felé helyezkedtek el. Ennek megfelelően a különböző irányokban különböző erők és elemek uralkodnak, így mindegyik más és más célra kedvező.

Nézzük az utóbbit!

1)Keleti irány: INDRA, jólét és vagyon, eleme az ELME, bolygója a NAP

2)Nyugati irány: VARUNA, vízzel kapcsolatos dolgok, elem a VÍZ, bolygója a SZATURNUSZ

3)Északi irány: KUVÉRA: (vagyon) nyereség, boldogság, eleme a FÖLD, bolygója a MERKÚR

4)Déli irány: JAMARÁDZSA, kevésbé kedvező terület, elem az ÉTER, bolygója a MARS

5)Délkeleti irány: AGNI, konyhai célok, eleme a TŰZ, bolygója a VÉNUSZ

6)Délnyugati irány: PÚTÁNA, ide nehéz dolgokat érdemes elhelyezni, ami gátolja a rossz energiák behatolását, elem az EGO, bolygója a RÁHÚ

7)Északnyugati irány: VÁJU, ide ne kerüljön semmi magas építmény, fa, hogy átjárhassa a levegő, elem a LEVEGŐ, bolygója a HOLD

8)Északkeleti irány: VISNU, leginkább békés, pihenésre, elmélkedésre alkalmas hely, eleme a TUDAT, bolygója a JUPITER, KETU

9)A telek közepe: BRAHMÁ, a telek gravitációs központja, lehetőség szerint ne terheljük építményekkel, eleme az ÉRTELEM, ide nem társít bolygót a védikus rendszer

A következő blogban néhány vaszati tippet is megismerhetsz majd, hogy lásd, milyen egyszerűen hozzá lehet fogni élettered új és harmonikusabb elrendezéséhez három alapelv segítségével, mint a helyes tájolás, a helyiségek megfelelő elhelyezése és a helyes arányok. 

Ajánlott irodalom: Gauranga Das – Vasztu: Az otthonteremtés időtlen tudománya, Marcus Schmieke – Vaszati: 108 lépés egy jobb élet felé 

Folyt. köv.😊

Képek forrása: internet

A homokfestés, pontosabban homokszórással készült festmény Tibet egyik ősi művészeti formája, ami messze túlmutat az esztétikai látványon. Szakrális gyakorlat, melynek célja, hogy felemelje és megáldja az embereket. A mandala szó tibeti nyelven kyil-khor, kört jelent illetve a „lényeget”, így az elkészült homokfestmény minden aspektusa mély jelentéssel bír; semmi sem véletlenszerű vagy felesleges rajta. A színek és a minták Buddha ősi tanításaiból származnak, és minden egyes szín egy-egy negatív érzelem ellenszeréül szolgál. Meditációs és spirituális gyakorlatok során az élmény és a hatás fokozására használják a szenvedést okozó érzelmi minták elengedése céljából. Mindez a test a lélek és a szellem, valamint a környezet gyógyításán keresztül történik megvilágosodást ösztönző szertartások során.

A mandala sokféle információt tükröz vissza az emberi elme természetéről, mely hajlamos az állandóság illúziójára. A homok azonban egy olyan közvetítő közeg, mely a létezés és minden dolog mulandóságára emlékeztet mindannyiunkat. A kyil-khor mandalákat elkészülésüket követően szertartásosan lesöpörik a felületről. A színes homokot edénybe gyűjtik, majd selyembe burkolják és elviszik a folyóhoz, így a homokszemek visszakerülnek a természetbe. Ezzel is utalva a szamszárára, az élet körforgására, az anyagi világban való születés, élet és halál ciklikus folyamatára. Minden nap szamszáránkat alkotjuk döntéseinkkel és cselekedeteinkkel. „A halál után a lélek a következő világba megy, azon cselekedetei vezérlik, melyekhez elméje kötődik. Amilyen a vágya, olyan az akarata, olyan a cselekedete; bármit is tesz, azt aratja le. Így akinek vágyai vannak, továbbra is újjászületésnek van kitéve.” Brihadaranyaka Upanishad 4.4.6. – megj.: lehet egyenlőre ezt választom, szép ez a világ😉

A homokfestés művészetét hosszú évekig tanulja művelője, hiszen számos kihívásnak kell eleget tennie; a szimbólumok és képek létrehozásának technikai elsajátítását követően, a fejjel lefelé történő megalkotásuk a következő lépés. A méret, elrendezés és konstrukció belülről kifelé építkezik, – megj. hasonlóképpen az önismereti úthoz. A többdimenziós alkotás érzékeny minden mozdulatra, és minden rétege Buddha tanításaival van tele, melyek a Föld összes élőlényének javát szolgálják. Forr.: Loszang Szamten page

A mandala és így a homokmandala is a harmónia helyreállítását segíti elő olyan módon, hogy a bennünk eredendően létező, csak széttöredezett egység újra teljessé válását támogatja. Hasonló egy lelki térképhez, ami eligazít az útvesztőben, és lehetővé teszi a saját központunkba történő eljutást; valódi önmagunkra találást.

„A pont vonal szeretne lenni, a vonal háromszög, de mire vágyjon a kör?” Georg Petz 

A „mandala” kifejezés leegyszerűsítve kört jelent, ami azonban nem kizárólag a kerek formára utal.  A mandala koncentrikus, geometrikus szerkezete a mikrokozmosz és a makrokozmosz egységességét hivatott harmonizálni. Éppen ezért bizonyos kultúrákban nem pusztán esztétikai célokra készítik, hanem spirituális és rituális eszközként tekintenek rá, amely kedvezően változtatja meg használója pszichéjét. 

A Chartres-i katedrális padlóján lévő labirintusról elnevezett „Chartres” minta egy másik gyakori stílus. A székesegyház Franciaországban épült a 13. század elején.  A templomhajóban található labirintus a többi templomlabirintushoz képest kivételesen nagy átmérőjű, 12,85 méter. Az útját alkotó tizenegy koncentrikus kör a Chartres-típusú labirintus megkülönböztető ismertetője. 

A labirintus gyakran alternatívaként szolgált a teljes szentföldi zarándoklat helyett. Ahogy az emberek sétálnak az úton, fordulatokkal találkoznak a központ felé vezető úton. A labirintus közepén egy hatszirmú rozetta található, az ősi kultúrákból örökölt szimbólum, amely Isten természetét képviseli. Ezt a szimbólumot valószínűleg keresztény művészek népszerűsítették Krisztus ábrázolására.  Egy másik hely, ahol a mandalák megjelennek a keresztény vallási művészetben, a templomok az ólomüveg rózsaablaka. Éppen ezért a kutatók összekötik az utolsó ítéletet ábrázoló chartres-i katedrális rózsaablakát és a padlólabirintust. A teljes kompozíció értelmezésében úgy vélik, hogy azok eszkatológiai (keresztény vallásban az emberiség végső sorsa, az utolsó dolgok tana) történelemleckét tartanak. Krisztus a földön (a hajóban) szenvedett, majd alászállt a pokolba (a labirintusba), de legyőzte a halált és felment a mennybe, ahol egy napon az egész emberiség felett ítélkezett.  Jung a keresztény szimbólumok értelmezésében Krisztust is az Én szimbólumának tekinti. 

Az alvilágon keresztüli utazás a klasszikus hősmítosz egyik állomása is, amely nem más, mint a tudattalan megismerése, integrációja, (beépítése) amit a hazatérés vagyis a személyes énhez történő megérkezés követ. Ezt szem előtt tartva, a Chartres-i labirintus kanyargós ösvényén való utazás a saját bonyolult tudattalan pszichéjének átalakító felfedezésévé válik, ami az Én felfedezéséhez vezet. Ez az értelmezés összhangban van Jungnak a psziché fejlődési útjáról alkotott általános nézetével, miszerint a pszichés fejlődés célja az én. Az evolúció tehát nem lineáris, hanem az én körüljárásával képes előrehaladni.

Forrás: William Alexander Lamkin, University of Mariland