A középpont ereje – A mandalák jótékony hatása 1.
A „mandala” kifejezés leegyszerűsítve kört jelent, ami azonban nem kizárólag a kerek formára utal. A mandala koncentrikus, geometrikus szerkezete a mikrokozmosz és a makrokozmosz egységességét hivatott harmonizálni. Éppen ezért bizonyos kultúrákban nem pusztán esztétikai célokra készítik, hanem spirituális és rituális eszközként tekintenek rá, amely kedvezően változtatja meg használója pszichéjét.
Mivel egyre több tanulmány születik a mandalákról és lehetséges hatásaikról, megnyílik a lehetőség a nyugati terápiás gyakorlatokba való beillesztésére, igazolva ezzel a feltevést, hogy a mandala egy archetipikus szimbólum. Ez esetben a jungi ént képviseli, – Karl Gustav Jung (1875 – 1961) német pszichoanalitikus és pszichoterapeuta – és modern terápiás eszközként használható az individualizációs folyamat (személyiség kialakulása az egyéni sajátságok kibontakoztatásával) utolsó szakaszainak illusztrálására és megkönnyítésére.
A legtöbb mandala intuitív és szimbolikus tartalma révén hatást gyakorol a tudattalanra, ezért „mágikus” jelentőséggel bír, mint a jelképek, amelyek lehetséges hatékonyságát a páciens szintén nem érzi tudatosan.
A mandalát elsősorban a tibeti buddhizmushoz kötjük, vagy Indiához, noha keletkezése még ennél is ősibb. Archetipikus képként kultúrák és időszakok széles skáláját öleli fel.
A Chartres-i katedrális padlóján lévő labirintusról elnevezett „Chartres” minta egy másik gyakori stílus. A székesegyház Franciaországban épült a 13. század elején. A templomhajóban található labirintus a többi templomlabirintushoz képest kivételesen nagy átmérőjű, 12,85 méter. Az útját alkotó tizenegy koncentrikus kör a Chartres-típusú labirintus megkülönböztető ismertetője.
A labirintus gyakran alternatívaként szolgált a teljes szentföldi zarándoklat helyett. Ahogy az emberek sétálnak az úton, fordulatokkal találkoznak a központ felé vezető úton. A labirintus közepén egy hatszirmú rozetta található, az ősi kultúrákból örökölt szimbólum, amely Isten természetét képviseli. Ezt a szimbólumot valószínűleg keresztény művészek népszerűsítették Krisztus ábrázolására. Egy másik hely, ahol a mandalák megjelennek a keresztény vallási művészetben, a templomok az ólomüveg rózsaablaka. Éppen ezért a kutatók összekötik az utolsó ítéletet ábrázoló chartres-i katedrális rózsaablakát és a padlólabirintust. A teljes kompozíció értelmezésében úgy vélik, hogy azok eszkatológiai (keresztény vallásban az emberiség végső sorsa, az utolsó dolgok tana) történelemleckét tartanak. Krisztus a földön (a hajóban) szenvedett, majd alászállt a pokolba (a labirintusba), de legyőzte a halált és felment a mennybe, ahol egy napon az egész emberiség felett ítélkezett. Jung a keresztény szimbólumok értelmezésében Krisztust is az Én szimbólumának tekinti.
Az alvilágon keresztüli utazás a klasszikus hősmítosz egyik állomása is, amely nem más, mint a tudattalan megismerése, integrációja, (beépítése) amit a hazatérés vagyis a személyes énhez történő megérkezés követ. Ezt szem előtt tartva, a Chartres-i labirintus kanyargós ösvényén való utazás a saját bonyolult tudattalan pszichéjének átalakító felfedezésévé válik, ami az Én felfedezéséhez vezet. Ez az értelmezés összhangban van Jungnak a psziché fejlődési útjáról alkotott általános nézetével, miszerint a pszichés fejlődés célja az én. Az evolúció tehát nem lineáris, hanem az én körüljárásával képes előrehaladni.
Forrás: William Alexander Lamkin, University of Mariland
Ági
A középpont ereje – A mandalák jótékony hatása 1.
info@bali-gali.com
